London emlékezik, emlékeztet, és ünnepel. Ma, éppen 90 éve, hogy végetért az I. Világháború. A legtöbb ember vett egy poppyt (pipacs),amit kitűzött a kabátjára, ezzel tisztelegve az világháború hősei előtt. Szerintem ez egy nagyon szép gesztus, nem tudom (csak sejtem), hogy otthon egyáltalán szóba került-e ez az évforduló.
Éppen vasárnap látogattunk el Poppyval egy misére és az Imperial War Museumba (a kettő között ne keressetek összefüggést, mert nincs), ahol szintén nagy volt a készülődés. A mise nagyon érdekes volt, furcsa volt angolul hallani a szertartás szövegét. Nagyon szépen beszéltek, tökéletesen ejtették ki a szavakat, mondtam is Poppynak, hogy jöhetünk máskor is gyönyörködni. Érdekes volt, hogy a napi politikát simán, nyugodt szívvel keverte bele a vikárius (?) a szentbeszédbe (?), üdvözölve az amerikai elnökválasztás eredményét. No comment. Egyébként oltári nagy bulikat csaptak az emberek az elnökválasztás kapcsán, de mit is csodálkozunk: angolszászok ezek is, meg azok is. Természetesen szóba került a Remembrance Day is, és a szertartás legvégén Florence Nightingale-re is emlékeztek. Összességében nekem nagyon tetszett az egész.
Utána az Elefánt és Kastály station felé vettük az irányt(:)), mivel a közelben van a múzeum. Berángattak egy szertartásra, amit az Üdvhadsereg tagjai tartottak, Istent dicsőítették, de nem akárhogyan: gitárral, hegedűvel meg szintetizátorral, amin nagyon jót derültem, kicsit Vidám Vasárnapra hajazott az egész buli...
Végül eljutottunk a múzeumba, ami előlépett a második helyre a legjobb helyek listáján, közvetlenül a National Gallery után. Volt ott minden, mint a búcsúban; repülők, tankok, tengeralattjáró, frontvonal, megrendezett bombázás, stb stb. 
Nem vagyok kimondottan háború rajongó, de ez még nekem is nagyon tetszett. A Holokauszt- kiállítás, és a Napjaink borzalmait bemutató tárlatok nagyon durván sikerültek...
És a legvégére hagytam a csodálatosan fantasztikus hírt, melyre mindannyian vártunk. Dobpergés......... Miss Poppy és én Dolgozunk. Kávézóban. Kedves lakótársunktól kell lopnom a kifejezést, mellyel tudnám eme munkát jellemezni; sza*rmerés konkrétan. De nem kívánok egy percig sem panaszkodni, mivel legalább dolgozunk, és nagyon próbálom arra ráálítani magam, hogy csak átmeneti. Nagyon. Karácsonyig, max. Utána meg csak lesz jobb. Bár hozzátenném, hogy nagyon nagy bajban van az egész kolóniánk, mert nincs munka. Szóval, megtennétek, hogy másik országot választanátok kivándorlás céljából, mert ha záros határidőn belül nem hagyom ott Angelot (manager), akkor elszáll minden életkedvem.
