Tegnap délután végre sikerült egy hatalmas sétát tennem a városban, kedves blogpajtásunk, Zsu kíséretében. A Saint James Park kezd virágba borulni, mindenhol nárciszok és krókuszok pompáznak (ha Anyukám ezt látná, elsírná magát velem egyetemben), a fák is lassan rügyeznek, így a szívem is kissé virágba borult.
    A tavasszal egy időben megérkezett a fáradtság is, sikerült majdnem 12 órát aludnom, aminek nagyon örülök, hiszen újult erővel tudom eladni a kenyereket még három napig...

Másik boldogság, hogy mire James ideér (9napocska), addigra olyan tavasz lesz (remélhetőleg kevéske esővel), hogy vígan be tudjuk majd barangolni a virágillatú, és vakítóan fényes várost!