Munkám nincs, de nem henyélgetek, délelőtt az utcát járom, délután meg a neten keresgélek. Eddig meglepően jól bírtam idegekkel, mert nincs konkrétan semmi, de legalább Poppynak van, ami meg inspiráló, bár szerinte valami bűzlik Horvátországban, (a munkaadói horvátok) úgyhogy fenntartásokkal ment ma reggel is dolgozni. Én meg átestem az első pánikrohamomon a tube-ban. A helyzet a következő:
1. London megtelt. Ezt mostmár ki merem jelenteni, nincsen munka, és ami akad, arra meg 1000en repülnek rá. A terv ismét az office munka megszerzése volt, van már brit tapasztalat (akármilyen is), van már nyelvi rutin (akármilyen is), van már munkakeresési vastagbőr (vagy legalábbis alakul). Ezek konkrétan olyan munkák (adatrögzítés, irodai szarmerés) amiket otthon az ember csak nagyon nagy kompromisszumok árán vállal el, nem önként és dalolva, itt meg (tekintve, h emigrant vagy) könyörögsz a Jóistennek, hogy legalább valaki hívjon már vissza. Nem hívnak.
2. Recepciós munka. Ide kell behazudni, hogy van tapasztalatod, ami ugye nincs, de muszáj megírni a CV-t, és elküldeni ide-meg oda, bár én a mai napig nem mertem ekkora pofátlanságot elkövetni. Mondom; a mai napig.
3. Kávézó aka Kiskoszos. Kerületi elemekkel vegyített szutyok, ahol nagyon durva arc a manager is, meg mindenki, aki ott tartózkodik. Ja, beadtam oda is, még hétfőn, de nem hívtak. Ma benéztem, hogy ugyan mégis mi a stájsz, erre mondta a kiscsaj, h We have got a plenty of cv's, majd hív a manager, ha kellek. Anyád. Mondom; ez egy szutyok. Na, mindegy, nem itt pattant el az agyam először.
4. Kiaknázol minden lehetőséget, melyről eddig azt gondoltad, hogy kiaknázható. Ilyen volt a Nero, meg ilyen lett volna ma Euston, ahol van egy állásközvetítő iroda. Az ajtón kifüggesztve a következő üzenet: csak Home Office Letter-el rendelkező candidate-ek. Anyád, anyád, anyáááááááááááád. Na, ott pattant el az agyam. Lassan marad a másik hely, amiről nem beszélünk, de attól kiráz a hideg. Vagy "csirkés" arab/török, amitől megintcsak, mert nem kívánok erényövben járni dolgozni... Ja, meg a srác, aki megadta a számát a Portobellon, hogy hívjam föl. Minimum suspicious.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők. Ma hazajöttem várt egy levél a Costa-tól, melyben közlik, hogy Laboratory Technician-t keresnek. Szerintetek az mi? Na? Kávétesztelő. Marha vicces. Aszongya, This is an essential role in the Roastery and we are looking for someone who has experience as a Laboratory Technician ideally in a coffee environment. Hát, én esküszöm beadom. Megmondom, hogy imádom a kávét, és szeretnék kóstolni. Ez lesz a motivációs levelemben. Itt tartunk.
Majdnem el is felejtettem. Ma még beadtam egy pékséghez is, meg volt a cím, el kellett buszozni Leytonig, ami nincs messze. Gyártelep. Három afroamerikai fekete fiatalember (értsd; feka) rúgta a bőrt az udvaron, én meg bolyongtam. Láttam néhány teherautósofőrt, az egyik asszem fütyült is, de megmentett egy native. Az irodát megtaláltam, odaadtam a cetlit az adataimmal, aztán nagyon gyorsan eltakarodtam onnan. Megvolt a szolid bája.
A képért köszönet James-nek....
A kétségbeesés fázisai
2009.01.14. 14:41 :: bölcsészlány
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.