Ma feljöttünk a tube-ból, és megcsapott a tél illata. Iszonytosan hideg van, nem tudom, Ti hogy vagytok vele odahaza, és itt-ott a nagyvilág számtalan pontján... Van sapkám, kettő is, használatba is vettem a feketét, de be kell vetnem a kesztyűt is, mert elfagynak a végtagjaim. Alig várom a karácsonyt, mert hiányzik a valódi télikabátom, ami otthon porosodik,és itt eszik a fene, hogy miért nincs rajtam. Az emberek nagy része hajlandó már pulcsit felvenni, ugyanis eddig sokan még topánban, rövidnadrágban, papucsban nyomultak, de elképzelhető, hogy rájönnek így november végén, hogy talán fel kellene öltözni. Én öt hete (mert azóta élek Londonban...) gyakorlatilag le sem veszem a kabátkámat, ami tavaly otthon éppen elegendő volt, de itt kevésnek bizonyul. Azt el sem tudom képzelni, hogy a pakik meg a bangik plusz a különböző afrikai országok ideszakadt lakosai hogyan bírják elviselni ezt a sarkvidéki levegőt. Szerintem tegnap megint havas vagy jegeseső esett, bár akkor éppen a konyhában tartózkodtam már, de elég furcsa hangok jöttek be a kertből.

Jut is eszembe; Van két mókusunk, meg néhány macska is flangál néha a kertben, plusz egy szarka is szokott garázdálkodni néha napján mifelénk.

Kommenteljetek, csapjunk egy "éppen mennyire fázunk" kommentdömpinget!

És most jól nyugovóra térek, mert egész héten dolgoztunk, ami kissé kimerítő volt. Kezdjük megszokni a főnökünk stílusát, aki szicíliai, és ma megengedte, hogy megfőzzem életem első kávéját; remekbeszabott napunk volt ismét. A poénokat sajnos nem tudom így, ebben a formában megosztani, de majd ha hazamentünk, élőben előadom egy részét. Elöljáróban annyit, hogy elég jól szoktam szórakozni Angelon, aki szerintem nem szocializálódott rendesen.