Take Two: Állásinterjú, egy otthon (még) nem ismert gyorsétteremláncnál. Gyerekek, készüljetek fel, mert nagyon vicces lesz, de nem vagyok benne biztos, hogy át tudom adni rendesen. De kezdődjön maga a történet.

Reggel 6.55. Megcsörren az óra, elhuzom a függönyömet, kitekintek az ablakon, és mit látnak szemeim? Be van borulva. Hahhh, ez már azonban nem is meglepetés, hanem elvárás.

7.15. perc, kikönyörgöm magam az ágyból. Ez azért nem olyan egyszerű, mert az ajtókon túl általában nagyon hideg van.

7.25. Kikönyörgöm Poppyt az ágyból. Neki még rosszabb, mert nagyon nem bírja a hideget.

Felöltözünk (közben 30y, nagyon nagy szenvedés, hogy melyik nadrág, ing, pulover, fülbevaló). A kötelező cuccok összekészítése. Kávé. Az kell. 8kor elindulunk.

Nem jön a busz. A 275ös. De most komolyan nem. 25percet várunk rá. Utána meg dugó. Nekem agyam elszáll, elérünk az undergroundig. Sok az ember, de még van esélyünk. Ekkor közli egy szimpatikus hang, hogy az Oxford Circus-nal nem áll meg a szerelveny. Nekem elszáll másodszor az agyam, mert az lett volna az uticél. Rohanás át a Regent Street-en. Megérkezünk, 25 perc késés.

Application Form: Négy oldalas, eladod magad (reliable, friendly, always smiling...), majd bejön a HR-es csaj, aki nagyon kedves (munkahelyi ártalom). Játszunk. Poppyval még mosolygunk. Kb 20 ember egy teremben, feláll egyenként, bemutatkozik és elmond magáról három dolgot. Uhhhh. Még mindig mosolygunk. A következő feladat: csoportokat kell alkotni és eljátszani egy szituaciót. Santiago, aki Kolumbiából jött, kitalálta a fent olvasható szlogent, persze ebben nekem is nagy szerepem volt (...). Szituáció lejátszása. Nálam még mosoly, Poppy már nem.

Folytatódik az emberkínzás. Második körös intejús a móka, még visszahívhatnak. Mellettem egy nő ült, és mint egy mantrat ismételgette, hogy Yeah... Akkor már én is csak kínomban mosolyogtam - össze mindenkivel. Mert volt ott mindenféle; India, Ivory Coast, Marokko, Sri Lanka, Szibéria, Spanyolország, és három magyar. Mert rajtunk kívül még egy fickó. Remek.

És most várom, hogy visszahívjanak. A második körben kettő órát már pult mögött kell állni, hogy megnézzék, hogy alkalmas vagy-e erre, vagy sem.

Hová fajul a világ?...

De tudok angolul, vagy legalábbis mindent értettem, beszéltem is, és nagyon jól éreztem magam. Bár aminkor Poppy odafordult, és csak annyit mondott, hogy "Vagy kimenekítesz innen, vagy meg fogok ölni egy embert", akkor kicsit azért aggódtam. Túléltük...