Nem kell aggódni, nem ennyire rossz a helyzet, de próbáltam ütős címet találni, hogy elolvassátok a bejegyzésemet... Majdnem túl vagyok egy 50órás heten a pékségben, bár még holnap történhet akármi, de már most annyi a sztori, hogy inkább kiírom magamból.
Hétfőn délre kellett volna mennem dolgozni, de reggel 8kor hívott egy ismeretlen szám. Természetesen nem vettem fel, de a hangpostámon hagyott üzenetből kiderült, hogy a főnököm kér; menjek be a shopba ASAP. Na, ja, gondoltam hátha kirúgnak nagyhirtelen, de nem; be kellett ugranom valaki helyett, aki beteget jelentett. Mivel tudtam, hogy kedden és szerdán is reggel 7től este 6.30ig leszek, így előre örültem, hogy mennyire ki tudom majd pihenni magam a hét folymán. Nem is volt semmi baj, ment szépen minden, hétfőn megkaptuk az ellenőrzést, majd kedden is meglátogattak minket a főpékek, így megnyugodtunk, hogy nem lesz erre a hétre több szívás, nyugodtan vihetjük a boltot, ahogy kell. Elérkezett azonban a kedd este, amikor is (nem tudom, hogy hogyan fogalmazhatnék szebben) verekedés történt a bolt előtt, ami a boltban folytatódott. Paul (a dealer) összeszólalkozott valakivel, aminek az lett a vége, hogy folyt a vér, a kismama Kelly hisztirohamot kapott, és sírva fakadt, jöttek a BoldogBobbyk és a mentők, szal volt esemény rendesen. Azért, amikor a vért mostam fel a padlóról, kicsit összerezzentem magam is, de amíg haza nem értem, addig nem volt bajom. Ja, Paul már aznap, miután elmentek a rendőrök, kedélyesen iszogatta a teáját, és mutogatta a sebeit nekem, aki totál kikészültem az incidens láttán. Itthon aztán sírtam kicsit Poppynak, virtuálisan meg életem szerelmének, majd nyugovóra tértem.
     Másnap, mivel én nyitottam volna Kellyvel, de Kelly ugye nem jött, mert fájt a hasa, ezért ismét két darab főpékkel kentem a szendvicseket sztoikus nyugalommal. Délután megérkezett kedvenc dealer-em (tiszteletére a kép), és mutogatta a sebeit, meg elmesélte, hogy mi is történt valójában. Csak én nem értem, hogy mit mondd a szerencsétlen, mert félig skót, félig meg ír.
Szerdát túléltem, csütörtökön felmondtak Poppynak (hosszú történet, és nem az enyém), de ezeken a napokon nem történt semmi érdemleges.
     Aber ma. Én nem tudom, hogy ma mi lelte az embereket, de bejött a törzsvevőnek számító Joe, aki konkrétan lehet vagy 60 éves, és ölelgetett, majd megpróbált megcsókolni(!), majd bejött a másik feka csóka, aki közölte, hogy nagyon szívesen "megszán", és részesítene a kegyeiben, majd felhívott a litván exmunkatársam, aki közölte, hogy 2hónap múlva, nála partit szervez, ahol lesz Ő, Poppy, meg én. Készüljek, és melegítsek rá. (Konkrétan a "warm up" kifelyezést használta.)
Itt a tavasz, dagad a fax?...