Ma húztam le a harmadik napomat a pékségben, így úgy gondolom, hogy mostmár eljött az ideje, hogy leírjam az első sokk utáni tapasztalataimat.
1. Van sok jóféle kenyér. Nagy, kicsi, Low GI, meg Frenchbread, meg roll, ami itt a zsemle, legalábbis arra hasonlít; van sticks, ami mondjuk kifli, van pastry (olyan, mint otthon a Princess-ben kb), és van szendvics. Ha ez nem lenne elég, a kenyereket szeleteljük, ha kérik, lehet medium vagy thin, de ne gondoljátok ám, hogy ez olyan egyszerű dolog, mert ha felszeletelte a gép, akkor szétcsúszik a szemete. Nekem elsőre sikerült, aminek nagyon örült mindenki. Én is.
2. Van fánk, de ami még ennél is érdekesebb; rengeteg süti. Ezek az elvetemültek imádják az édességet. Nem számoltam össze, hogy hány fajta van, de a legkülönfélébb ízekben és színekben pompáznak. Attól féltem, hogy majd mindent megkívánom, de mivel nézem/eladom ezeket a csodálatos sütiket, ezért nem kívánom egyiket se, sőt. Eddig se voltam kimondottan édesszájú, de most rájuk se bírok nézni. Mondjuk a Gingerbread-man (a képen) nagyon cuki.
3. A törzsvásárlógárda iskolás gyerekekből (két school is van az utcában), babákat tologató kismamákból, és idősekből áll. A kölkök falják a fánkot (ma már azon kaptam magam, hogy visszaugatok egy afro kissrácnak, ami nem illdomos sose), a nénik meg a bácsik jönnek bűnözni, a családanyák meg a kenyérért. Van egy nagyon durva arc, aki minden nap bejön, és egy tolókocsot tol. Nem fogjátok kitalálni, hogy mi van a tolókocsiban. Egy fekete kiskutya, aki Bobo névre hallgat. Én először beszakadtam, amikor megláttam, de ma már én is mosolyogva kérdeztem, hogy hogy van ma Bobo. Mondta a bácsi, hogy kicsit rossz napja van. Ecsém. Ezek. Kész.
4. Munkatársak. Mivel a cég alapítója (Percy Ingle) maga is native, úgy veszem észre, hogy native-eket és nagyon európaiakat alkalmaznak előszeretettel. Ez nem baj, tekintve, hogy nekem meg kell tanulnom a nyelvet. Annyi az érdekes, hogy olyan akcentjük van, amitől csak pislogok, mint hal a szatyorban, és próbálom kitalálni, hogy mi is a helyzet. Az mondjuk tuti, hogy 2hét múlva már Guy Richie filmbe illően fogok beszélni, és akkora lesz a szám, mint a bécsi kapu, tekintve, hogy van egy Kelly-nk, aki az az igazi "fa*a csaj", szerintem nem találkoznék vele a sötét utcában, de azt hiszem, hogy ma beloptam magam a szívébe, vagy legalábbis elég sokat beszélgettünk, és mondta, hogy ne aggódjak, mert mellette az tuti, hogy megtanulok angolul.
5. Külön pontot érdemel Paul. Szerintem dealer, de nem biztos. Nagyon nagy arc, bár a felét se értem, hogy mit magyaráz, de egész nap ott lóg a boltban, és mondja a hülyeségeit. Nagyon durván beszél, napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy figyelem, hogyan beszélget Kellyvel. Egyszer cask megértem. Bár ma már neki is beszóltam valamit. Érezze a törődést. A mai nap legnagyobb pillanata azonban az volt, amikor bejött egy ember, akinek hatalmas heg van az arcán, kért néhány sausage rollt, majd fizetés nélkül távozott. Paul meg utána, mi meg az utcára, nézelődni, de nem érte utol. Ehhh. Életveszély ez a pékélet.