Ez most egy olyan összegzős, tapasztalatokat megosztós bejegyzés lesz. Vigyázz, kész, rajt.

A város: multikulti a javából. Ezt vártam. Nagyon. Tegnap azon elmélkedtem, hogy miért van az, hogy éppen London az, ami ennyi etnikumot képes befogadni. Aztán abban maradtunk Poppyval, hogy ez amolyam megmagyarázhatatlan izé, mint az érzelmek általában. Az első perctől fogva, ahogy leszálltunk a Victoria Station-nél a buszról azt éreztem, hogy ez a város befogad, hogy tárt karokkal vár, és nem taszít ki magából. Ez az ami mindenkit megérinthet; hogy nagyon gyorsan felveszed a ritmust, és itthon érzed magad. A várossal együtt lüktetsz, kérés nélkül a bal oldalon közlekedsz, felszállsz a double decker-re,  megtalálod a kedvenc ingyenes napilapodat és a rádióállomásodat, és már meg sem lepődsz azon az őrült, indiánnak látszó fószeren, aki a tube-ban kezdi el fésülni a derekáig érő hajzuhatagát. Szóval: jó itt.  

Lassan kivégezzük az ingyenesen látogatható múzeumokat. Tegnap befejeztük a National Galleryt, ahol nagyon nagyot ütött Renoir, Monet, Manet es persze Van Gogh. Megegyeztünk abban, hogy ez tetszett a legjobban eddig Londonban, tehát ha jöttök látogatni, oda mindenképpen mindenkit el fogok rángatni. Lenyűgöző. A National Portrait-ben megvoltak a híres arcok, és a nem túl híresek is. Azért ez is kötelező - legalább egyszer.

Végül találtunk egy templomot, ahol lesz vasnap mise - kórussal. Én megpróbálok elmenni, mert kiváncsi vagyok. (persze ez fel nem érhet az otthoni kórus élményemmel... :-)). Séta közben megtaláltuk London egyik legabszurdabb helyét. Egy kripta van berendezve konkrétan a föld alatt, ahol van egy kávézó és egy ajándékbolt; megihatod a reggeli kávédat évszázados sírok felett. Poppy közölte, hogy ez már neki is sok. Én megállapítottam ismét, hogy ezek tényleg nem normálisak.

A nap befejezéseképpen sétálgattunk a Canary Wharf-nál, és megnéztük a Docklandiát:). Nem mondom, hogy nem volt szép. Este fogtuk magunkat, vettünk egy fél csirkét a Tescoban, egy baguette-et, meg fánkot, és megettük a Canaryn, miközben a részvények árfolyamát nézegettük. Vicces volt. Módfelett.