Túl vagyunk az első dolgos hetünkön Miss Poppyval, és el kell, hogy mondjam volt benne borzasztóan rossz, nagyon rossz, rossz, egy fokkal jobb, elmegy és jó állapot. A százalékos megosztásról inkább ne ejtsünk szót, nem kell minket félteni, feltaláljuk magunkat. Ugyan csak egy hete melózunk, de olyan, mintha legalább egy hónapja mernénk a sza_rt.
Nos, a lényeg, hogy nem elég, hogy angolul beszél az ember lánya a munkatársaival, a vevőkkel, meg mindenkivel az égegyadta világon, egy csomó mindent meg kell tanulni, plusz beállítottak kasszába, és természetesen az angolok a fémpénzek tekintetében sem követik a normákat. A kétfontos ugyan nagyobb az egyfontosnál, de a 10pence nagyobb a 20pence-nél, és így tovább. Kőkemény szívás. Meg olyanokat kell csin, hogy bankkártyás fizetés, amit otthon se eddig, nemhogy itt.
A melegszendvics leégeti az ember kezét, a kávéból van legalább 15 fajta, nem is beszélve a sütiről, meg az egyéb sok kicsiny izéről, amit bőszen visznek a hülye angolok, angol hülyek. Mert a vevők nagy része brit. Eddig csak úgy érintkeztem velük, hogy kiszolgáltam őket, ugyanis a munkatársaim között van egy indiai, egy bangladesi (külön shift, különben folyna a vér:-)), két ghánai, egy kolumbiai, egy litván, egy (talán) pakisztáni, egy kínai, egy lengyel, meg a főnök, aki olasz. Na, a felhozatal brutális, van akinek egyáltalán nem értem, hogy mit magyaráz, olyankor mosolygok, mint az őrült, aztán csak lesz valami. By the way, a főnököm két napra beosztott egy másik üzletbe, ahol gyakorlatilag rögtön beleszerettem mindenkibe, mert sokkal nyugisabb, kedvesebbek, türelmesebbek- és ami a lényeg, nem cseszegetik az embert felesleges hülyeségekkel. Meg is szeretettem magam nagyon gyorsba a Team Leader-el, aki Luis, és portugál (mellesleg nem a mi csapatunkban játszik), és megbeszéltük, hogy átvesznek oda. Nagyon örültem neki, mert vele a melo kész kabaré, egyfolytában szórakoztat, erre közölte a régi főnököm, aki olasz, hogy nem enged át, mert nem. Úgyhogy volt még egy köröm Luis-nál, hátha (ő bőszen bizonygatja, hogy szüksége van rám), de jelenleg úgy tűnik, hogy én állok vesztésre, mert Angelo (manager) hajthatatlan. Ma szétduzzogtam meg hisztiztem magam, hátha, de nem hatotta meg. Mindenesetre be kívánom bizonyítani, hogy nincs szüksége rám, mert nem akarok itt, ebben az üzletben dolgozni. Ja, és hozzátenném, hogy nem akarok sokáig egyáltalán ennél a cégnél dolgozni.
Vannak előnyök, természetesen; napi étel, ital, és ha te zársz az összes lejáró étel elhozható...
Más. Közérdekű közlemény: Aki szeretne jönni Londonba, várost meg minket nézni, az jöhet; várjuk szeretettel. Egy embert tuti berakunk az ágyunkba, de kettőt is meg tudunk oldani, ha nagyon összehúzzuk magunkat. Január végén és február elején egyedül leszek pár napot, szóval nagyon szeretném, ha valaki megszánna kicsit. Gyertek Londonba, jó hely. Ma pl láttam egy hatujjú embert a metron, meg egy rózsaszín hajú öltönyöst. Nem normális itt senki.
