Tegnap elfelejtettem a nagy csalódás miatt megemlékezni az új kedvenc helyemről. Nos, jó szokásunkhoz híven ismét elkezdtünk múzeumba járni, amíg nincs munka. Tegnapelőtt a Victoria and Albert Museum volt porondon, ami majdnem előlépett az első helyre nálam, kiütve ezzel a National Gallery-t, mert brutális kincseket rejt magában. Nem elég, hogy csak menetelsz órákon keresztül, keresztül-kasul a hatalmas épületben, magadba szívva a viktoriánus csodát, emelett még van Ázsia szekció, időszakos divat kiállítás, és akkor még nem is beszéltem az ezüstös szobáról. Amikor már nem bírta a lábunk, és úgy gondoltuk, hogy már ők sem tudnak többet mutatni, akkor pillantottuk meg a "kamrát". A képen látható területen különböző szobrok, síremlékek, kapuk, stb restaulása folyik a kedves látogató szeme láttára. Nekem ott, akkor hirtelen nagyon sok lett, és beleszerettem a helybe. Fene ezekbe a britekbe, értik a csíziót:-)... Természetesen találtam magamnak újabb kedvencet a képek között is, mégpedig
a következő személyében. Eddig a Lady of Shalott volt a csoda satnya életemben, ami szintén itt látható Londonban, a Tate Gallery-ben, de Danby Disappointed Love című festménye, ami ott lógott a sok nem túl szép alkotás között, egyszerűen odavonzotta a tekintetünket, és csak álltunk egy pillanatra megbabonázva. Lehet, hogy egyébként komoly bajok vannak velem, mert csak az ilyen végtelenül szomorú nőalakok ábrázolása tudja megragadni a képzeletemet, nem tudom, de mindig lenyűgözött, hogy egy festő hogyan tudja láttatni az érzelmeket.
By the way; félre a szentimentelista jelly-vel, ma se lett munka, sőt. A Covent Garden-en állva nagyon csúnya szavak hagyták el a számat, mert nem volt nyitva az a nyomorult recruitment centre, és ezt nem először játsza el velem. Néha tényleg úgy érzem, hogy az Őrangyalom sakkozik valamilyen felhő ülve, lenéz és azt látja, hogy tombolok éppen a belvárosba, majd jól kiröhög. Olykor azért nyújthatna egy kisujjat, vagy annak csupán a hegyét...
Megint más. Voltunk Angelonál, és esküszöm meghatódott a bor meg a pilótakeksz láttán, azt vittünk neki ugyanis. Ezekután beírjuk szépen referenciának a CV-be. Bocs, ez a minimum azok után...:-)
Van itt szép is, na...
2009.01.08. 22:57 :: bölcsészlány
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
12fa 2009.01.09. 00:07:22
ez is egy értelmezés...talán ez rámutat arra is, miért tetszenek neked a végtelenül szomorú nőalakok...?