A képen látható süteményeket árulom nap nap után. Egyértelműen kimerítettem munkahely adta lehetőségeket, mondhatni; nincs már semmi kihívás abban, hogy ott vagyok, elkezdtem utálni is rendesen. Már nem kell annyit szenvedni, marad a heti 35óra, ami nem tűnik soknak, de akkor is fel kell kelni minden egyes nap, be kell menni, meg kell csinálni a szendvicseket, el kell adni a kenyereket, ki kell takarítani, és mindeközben meg csak ott motoszkál az ember agyában, hogy mégis mi a szentszart csinál itt egész álló nap, egész álló héten. Eljutottam oda, hogy számolom a napokat, amikor James megérkezik, hogy Ivy ajka végre mosolyra húzódjon kicsit, és megpihenhessen kedvenc komornyikja karjaiban. Azt hiszem lassan lépni kellene innen (is), mert megbolondulok, annak viszont nincs értelme. Kezdek nézelődni a nagyvilágba; mindig is érdekeltek a harmadik világ problémái... :-)

A képen látható cake-ek; az, aminek a tetején fehér izé van (kókusz) az a cheesecake. Köze nincs a sajthoz, és ehetetlen. Mellette a Tottenham cake, ami citromos, és szintén szar, alatta a carrotcake (finom), cranberry muffin (nem meoztam), coconat macaroon (elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet, de nem is akarom), mellette nem tudom, hogy mi lehet, mi nem gyátjuk. A kép szélén még látható a bread pudding, ami fahájas-gyömbéres, azt szeretem, bár annak sincs köze sem a kenyérhez, sem a pudinghoz. Ezt a kínálatot szorozzátok fel még 5el, és meg is van, hogy mit csinálok egész nap, azokat árulom...Lovelyjobly....