Megtortent, felmondtam. Eleg nehezen vettem ra magam, mert lelkiismeretes munkavallalokent (remelem ezt valaki leforditja remenybeli angol munkaadoimnak) nem akartam senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni, de meg kell, hogy mondjam nagyon jol fogadta a fonok. Oktober 3-an jovok utoljara dolgozni, utana 13nap relax, lelki felkeszules es angol nyelvtan. Meg baratokkal valo hosszu setak a hideg, koraoszi idoben.
Egesz nap blogokat olvasgatok (jelenleg nincs munka, csak azert – ezt ne forditsatok le a boss-nak), es raakadtam nehany erdekes es hasznos oldalra. Van egy olyan erzesem, hogy mindenki Londonba ment, megy vagy menni fog, mert ebben a temaban nagyon sok internetes naplot lehet talalni, melyek amellett, hogy hasznosak meg azt is elhitetik az emberrel, hogy neki is bejohet az elet. Nyilvan azok, akiknek nem jott be, nem fogjak kozhirre tenni...
A harmadik pajtasunk vegleg off-olt, bar nekem volt egy olyan erzesem az elejetol fogva, hogy komolytalan, es nem is szamitottam arra, hogy harmasban fogjuk atveszelni az elso heteket. Maradtunk ketten, de nincs is ezzel semmi baj.
Kaptam allasajanlatot – Barmaid, ha jol emlexem. Csak osszejon ez a rudon porges, bar nem valaszoltam neki, de azert ez viccesnek mondhato. Meg a vegen tenyleg ugy erkezem meg Londonba, hogy lesz lakas, munka, tamasz es egy park, ahol kocoghatok. Ennyire azert nem johet be az elet.
